Traktort Erdély Magyar Falvainak!

Lakatos Géza tanúvallomása
AHOGYAN ÉN LÁTTAM
MAGYARORSZÁG TRAGÉDIÁJA

E könyv angolul került kiadásra, eredeti címe:
Lakatos Géza:
As I Saw It - The Tragedy Of Hungary

Miután Eichmann Adolfot izraeli kommandók elfogták Argentinában és pörbe fogták Jeruzsálemben, a magyarországi deportálások szervezôje ezt mondta:
"Horthy és a magyar katonák akciója volt a Hitler által megszállt Európában az egyetlen eset, ahol egy Németországgal szövetséges - ország reguláris hadseregét arra használták fel, hogy megmentsék a zsidókat. Ilyesmit képtelenségnek tartottam; azt hittem, téves jelentésrôl van szó, vagy álmodom - de nehány héttel késôbb Lakatos Géza kitiltott engem Magyarországról. "

Az akció, amit Eichmann említett, Koszorús Ferenc vezérkari ezredes nevéhez fûzôdik. Náci-német megszállás alatt a Gestapo, Baky László és Endre László segítségével puccsot szervezett, hogy megrohanják a budapesti gettót. Horthy szóbeli parancsára akkor Koszorús ezredes Esztergom környékén állomásozó "láthatatlan hadosztállyal" - amirôl nem tudtak a németek - Pestre jött és felszólította a nyilasok kétezer fônyi "csendôr zászlóaljait", hogy azonnal hagyják el Budapest területét, mert különben fegyveres erôvel elûzi ôket. 1944 julius 6. volt a sorsdontô dátum.

1994-ben mutatták be a Schindler listája c. filmet, egy német üzletemberrôl, aki megmentett 1,100 zsidót. Mikor forgatnak filmet Koszorús Ferencrôl, aki 250,000 zsidó vallásu magyar állampolgárt és a szomszéd országokból Budapestre menekült zsidók ezreit mentette meg?

Ezután határozta el Horthy Miklós kormdnyzó, hogy leváltja a német megszállás után ráerôszakolt Sztójay-kormányt és 1944. augusztus 24-én kormány alakítással bízta meg Lakatos Géza vezérezredest, aki az elôzô hónapokban az 1. számú magyar hadsereg parancsnoka volt; ez a hadsereg volt bevetésen a keleti fronton, szovjet tulerôvel szemben, Galiciában és az észak-keleti Kárpátokban.

Emberfeletti feladatot bízott a kormdnyzó Lakatos vezérezredesre. Német katonai megszállás alatt, "guruló márkákkal" szított szélsôséges agitáció légkörében meg kellett kisérelnie, hogy Magyarországot kiemelje a vesztes háborúból és fegyverszünetet kérjen a szovjetektôl. Horthy és a magyar kormány 1942-tôl kezdve próbált békét kérni a nyugati szövetségesektôl, de London és Washington nem volt hajlandó kilönbékére. Közölték, hogy "szövetségesüktôl, a szovjetektôl kell fegyverszünetet kérni".

1944. augusztus 29-én alakult meg a Lakatos-kormány, mely mindössze hat hétig, október 16-áig volt hivatalban. Tagjai voltak: Hennyey Gusztáv vezérôrnagy (késôbb Horthy elôléptette vezérezredessé) volt a külügyminszter, Bonczos Miklós belügyminszter, Csatay Lajos honvédelem, Vladár Gábor igazságügy, Markos Olivér kereskedelem, Gyulay Tibor ipar, Rakovszky Iván kultuszminiszter. Mellettük volt két német-barát miniszter: Reményi-Schneller Lajos es Jurcsek Béla pénzügy- és földmûvelesügyi miniszterek. Októberben Bonczos megbetegedett és helyére lépett báró Schell Péter, aki az események folytán csak pár napig volt ebben a pozícióban.

Érdekes, néha úgy tárgyaltak, hogy valamennyien tudták: Reményi-Schneller és Jurcsek azonnal tájékoztatták Weesenmayer nagykövetet, aki valóságos "Gauleiter" volt, bár ôt is ellenôrizte Winkelmann Gestapo-tábornok.

A német megszállás elôtt alig két héttel a német vezérkar fôhadiszállásra kapott meghivást Lakatos Géza. Március 12-én érkezett Berchtesgadenbe, ahol Keitel tábornok mutatta be Hitlernek, aki egy fél óráig beszélt arról, hogy "a magyarok nagy hibát követnek el, ha különbékét kérnek a Szovjettôl", Magyarországnak "több áldozatot kell hozni, mindenkinek a frontra kell menni az utolsó emberig". "Hitler betegnek es öregnek tûnt, átható de üveges szemekkel nézett rám és beszéd közben egyre jobban feldühödött" - emlékezett Lakatos. "Aztán közölte, hogy olyan fegyvert gyártanak, ami elsöpri Angliát és mindent, ami útjába akad." (A német "csodafegyverekrôl" terjesztett híreket Európában a berlini propaganda; alapja a peenemundei "atom-laboratórium" volt.)

Lakatos így tájékoztatta Horthyt az audienciáról: "Az a benyomásom, hogy egy aggresszív, makacs és megszállott ember katasztrófába sodorja a Német Birodalmat és szerencsétlenségünkre bennünket magával ránt."

1944 március 17-én Lakatos már megint a fronton volt, ott értesült Magyarország megszállásáról. "Borzasztó politikai hiba volt" -mondta a Heeresgruppe Süd parancsnokának, Mannstein tábomoknak - "nem ismerik a magyar lelket és történelmünket".

Mielôtt elindította a "béke-missziót", Lakatos a kormány mellett egy "titkos tanácsot" szervezett, külpolitikai szakértô patriótákból. Ennek a tanácsnak tíz tagja volt: hat katona és négy civil. A katonák: Rôder Vilmos, Sónyi Hugó, Náday István (mindhárman nyugalmazott vezérezredesek), Csatay a honvédelmi miniszter, Vörös Lajos a vezérkar fônöke és Hennyey külügyminszter. A civilek: gróf Károlyi Gyula, gróf Eszterházy Móric, Kánya Kálmán, Perényi Zsigmond baró és az elsô megbeszélésen 1944. szeptember 10-én: gróf Bethlen István.

Mivel a deportálásokat végleg letiltotta, a nyilasok és mellettük néhány szélsôjobboldali politikus "suttogó propagandakampányt" indított, "árulónak, aru1ó klikknek" nevezte a kormányt és tagjait. "Közben hadseregünk gyenge volt, nem voltak modern fegyvereink és a németek nem segítettek bennünket megfelelô módon az elsöprô szovjet túlerôvel szemben" emlékezett Lakatos Géza. "Felelôsségünk tudatában meg akartuk menteni a magyar ifjúságot és az országot a pusztulástól."

Hálával emlékezett gróf Teleki Bélára, aki a német nagykövetségen két bizalmi emberét építette be; sajnálta, hogy Teleki visszament Erdélybe, hogy szülôföldjén legyen, amikor megérkeznek a szovjet csapatok - a románok meg kiléptek a német szövetségbôl és megtámadták a visszavonuló német csapatokat.

A "különbéke-misszióról" nem informálták az egész kormányt, csak a katonaminisztereket: Csatayt és Hennyeyt. Szeptember utolsó napján indultak meg, Szlovákián át küldte Horthy Moszkvába Faraghó Gábor csendôr-vezérôrnagyot, gróf Teleki Gézát és Szent-Iványi Domokost. Gróf Zichy Ladomér birtokán át mentek a Szovjetunióba. Sógora, báró Bánffy Dániel volt összekötö a misszió és Horthy közt.

Október 15-e volt a végzetes nap, amikor felolvasták a rádióban a Kormányzó proklamációját: Magyarország kilép a háborúból. Lakatos nem ellenjegyezte a proklamaciót. Lakatos Horthynál volt, amikor bejött egy német tiszt és azt mondta, hogy "a miszterelnök akar beszélni vele". "Milyen miniszterelnök?" "Herr Szálasi". Horthy átment egy másik szobába és amikor visszajött, azt mondta Lakatosnak: "Szálasi azt kivánta, hogy adjam át neki a hatalmat. Kidobtam."

Fontos - többször is megjegyzi Lakatos - hogy sem ô, sem a kormánya nem mondott le sohasem.

A fegyverszünet-végrehajtás "teljes kudarcának" okait így sorolja fel Lakatos Géza: 1. A német fegyveres erôk roppant fölénye, amire a nyilalsok támaszkodhattak; 2. A fiatal Horthy Miklós elfogatása, túsz volt a németek kezében; 3. Horthy kömyezetében is voltak kollaboránsok; 4. A proklamáció elhangzott, mielôtt végleg aláirták volna a fegyverszünetet.

"Az biztos," - jegyezte meg Lakatos Géza - "hogy Horthy semmilyen körülmények közt sem támadta volna meg a németeket. " Történelmi fontosságú az a megállapítása is, hogy ô maga sohasem mondott le minszterelnöki pozíciójáról és az alól sohasem mentette ôt fel a kormányfô.

Amikor a a harcok folytatódtak, Lakatos így ítélte meg a helyzetet: "Nem szabad elítélni azokat a katonákat, akik végrehajtották feletteseik parancsait. Kétségkívül a harcolók nem voltak nyilaskeresztesek. Tudjuk, hogy mindenkit terrorizáltak, hogy esküdjön fel Szálasira. A fiatak tisztek követték az idôsebbek peldáját és végrehajtották a parancsot. Sok jóindulatú katona úgy látta, hogy politikai meggondolásoktól eltekintve, elérkezett annak az ideje, hogy bizonyitsa patriotizmusát és bátorságát. "

Horthy kormányzó sorsát ismerjük: a Führer parancsára "ôt és családját elszállították Németországba". Lakatos Géza és családja elôször Tihanyba került, onnan Gyôrbe, aztán Sopronba, majd Sopronkôhidára. Illusztris társaságban volt: ott volt Kállay Mik1ós, Nagybaczoni Nagy Vilmos, Montenuovo Nandor herceg, Hohenlohe Lajos herceg és felesége, Töreki Géza a Kúria elnoke, Hennyey Gusztáv, Szombathelyi Ferenc és Ruszkiczay-Rudiger Imre tábornokok, több magasállású miniszteriumi tisztviselô és a szinészek közül Jávor Pál és Titkos Ilona. Veress Lajos vezérezredest különzárkában ôrízték, ôt halálra akarták ítélni.

A legnagyobb hálával gondol Lakatos vezérezredes a bencésekre, akik nagy szeretettel fogadták be ôt és feleségét Pannonhalmán, Gyôrött és Sopronban. Hálásan emlékezik meg két orvosprofesszorról is: Lumniczer Sándorról és Haynal Imrérôl, akik súlyos gyomorfekélyét gyógyították.

Miután a szovjetek április 1-e után elfoglalták Sopront, Lakatost tolmácsok segítségével kihallgatták. Budapesti lakásából kitelepítették, tanuként kihallgatták Szálasi pörében és, más alkalommal is tanuskodnia kellett, aztán kitelepítették Kiskôrösre. Mivel fizetett az ország és a történelem ennek a kivaló katonának, negyvenévi szolgálat utan? Nyugdiját is megvonták, végül havi 400 forintot kapott, ami nem sokkal volt több a semminél. A zsidó hitközség felajánlotta, hogy százezrek megmentésére emlékezve, havi ezer forintot folyósitanak neki. Lakatos ezt udvariasan megköszönte és visszautasította.

Közben a kommunista sajtó támadta, mint "Horthy utolsó zászlótartóját". Baráti kapcsolatban volt Nagy Ferenccel, akit 1944-ben Bajcsy-Zsilinszky Endrével és néhány más ellenzéki politikussal együtt kiszabadított a börtönbôl, ahová a németek vetették ôket március 19-e után. Barátilag emlékezik meg Kôvágó József polgármesterrôl is.

1956. juliusában Lakatos Géza vezérezredes miniszterelnök beléphetett egy budapesti szövetkezetbe, ahol megadott minta szerint zsebkendôket kellett festenie. Ezenkívül festett képeslapokat elsôáldozásra és bérmálásra, karácsonyra és húsvétra.

1956 oktbber 23-án Érden volt. November 6-án (61éve egyik legszomorúbb napján) megbetegedett es kórhazba került. 1960-ban meghalt imadott felesége. 1963-ban megírta memoár-töredékeit és sikerült kiszöknie az országból. Ausztráliába ment, ahol a lánya és családja várták. 1967-ben halt meg, Adelaideben temették el.

Lakatos Géza sorsa elgondolkoztat6, memoárja izgalmas dokumentum regény. Regényes formában került nyomdába, a lánya, Szent-Ivány (szül. Lakatos) Mária megígérte neki halála e1ôtt, hogy kiadatja. 1977-ben Tollas Tibor járt Ausztráliaban, ô vitte a feljegyzéseket Münchenbe, ahol 1981-ben megjelent magyarul, az Aurora kiadásában.

A könyvet most adta ki New Yorkban angolul Rédey György. Az elôszót az ismert amerikai magyar történész professzor John Lukács írta, hangsúlyozva, hogy Lakatos Géza mindig hû maradt Horthyhoz és nemzeti függetlenségünkhöz; rendkívül nehéz körülmények közt próbálta menteni a menthetôt. Ezután lánya mond köszönetet Tollas Tibornak, Irsay Györgynek (unokatestvérének), aki nagyrészben finanszírozta a kiadást és Rédey Györgynek, az angol verzió kiadójának.

Sokan nem ismerik jól a magyar történelemnek azt a végzetes korszakát, ami 1944-ben a német-náci megszállással kezdôdött és 1945. április 4-én a szovjet megszállással végzôdött. (A szovjet katonai megszállás aztán elhúzódott további negyvenöt "átkos" évig ...) Lakatos Géza jegyzeteibôl tisztán látszik, hogy a magyar nép, köztük több magasrangú magyar katonatiszt, nem hódolt be a náci túlerônek és több embert mentett meg, mint bármelyik más ország Európában.

A szabadságért és nemzeti függetlenségért folytatott küzdelem kitûnik Lakatos Géza memoárjából. Ajánljuk, hogy minél többen olvassák el és fô1eg: ajándékozzák amerikai barátaiknak Magyarorszag 1,100. évében, az 1956-os forradalom és szabadságharc negyvenedik évfordulóján.

dr. Fercsey János (New York)

"AS I SAW IT - THE TRAGEDY OF HUNGARY", by Col. Gen. Géza Lakatos; Foreword by Professor John Lukács