|
||||||||
 Nem
egy könyv jelent már meg Szent István koronájáról, azonban ez a miű
egyedülálló abban a tekintetben, hogy a politikai eseményeket lépésrôl-lépésre
összekapcsolja a nemzeti szimbólum útjával a II. Világháboru és az
ezt követô években. A szerzô, aki a Magyar Visszaszolgáltatási Missziói
vezetôje volt, rendkívüli alapossággal követte a kincs utját sôt -
annak történetét több forrásból egészítette ki, pl. a Washington,
D.C.-beli archivumokból merítve értékes dokumentumokat. E rövid vázlat
nagyrészt tájékoztat a könyvben levô gazdag történelmi anyagról. Szálasi
rendelkezése folytán a Koronát, koronázási palástot stb.-t a koronaôröktôl
kikényszerített jóváhagyással elôször Veszprémbe vitték, 1944 decemberében
Kôszegre, majd átmenetileg Velembe, ahol Szálasi bunkere volt. A Koronát
mindvégig a hűséges Pajtás Ernô ezredes, a Koronaôrség parancsnoka
kisérte, akiben Szálasi is megbízott, minthogy ifjúkorukból ismerték
egymást. 1945 március 28-án a kincsek végleg elhagyták az országot
s hosszabb vándorlás után az ausztriai Mattseebe jutottak el, ahol
Pajtás ezredes biztonság kedvéért éjnek idején elásta a Koronát egy
benzinhordóba rejtve. Anton Strasser apátplébános a mattseei plébánián
rejtette el a királyi palástot, a Szent Jobbot, valamint I. Ferenc
József ezüst étkészletét. Ez utóbbi Szálasi esküvôje után eltűnt.
A Szent Jobb - mint ismeretes -kesôbb a salzburgi érsekséghez került,
ahonnan Budapestre szállították vissza. 1946
július 15-én nevezték ki Hahn Sándort a Magyar Visszaszolgáltatási
Misszió vezetôjévé, aki az idôközben amerikai védelem alatt alló és
már Münchenben lévô Koronát, koronázási kardot, jogart, országalmát
és egyéb magyar műkincset azonositott. Egyes
vélemények szerint a Koronát a Vatikán ôrizetébe kellett volna helyezni,
mások szerint helyesebb lett vona azt az USÁ-ba küldeni megôrzésre.
Mint tudjuk, az utóbbi vélemény gyôzött s a Korona és a többi koronázási
kincs Fort Knox-ban talált pihenôre, amig Carter elnök azt 1978-ban
kifejezetten "az amerikai néptôl a magyar népnek" juttatta vissza
ünnepélyes keretek között. Tartalmazza
a könyv azt is, hogy Hahn Sándor mint a Magyar Visszaszolgáltatási
Misszió vezetôje milyen körülmények között találta meg és szállította
vissza Magyarországra a németek által elhurcolt magyar aranyat, ezüstöt,
a Szépművészeti Múzeum értékes festményeit, a dunai hajókat, a bábolnai
ménes lovait stb. A
könyv régebbi koronázások történelmi adatait is felsorolja és privát
levelek, valamint régi koronázási fényképek és a szerzô által készített
fotográfiák közel hozzák a drámai történetet. Hahn Sándor áldozatos
munkája valóban hiánypótló és történelmi ismereteink kiegészítését
szolgálja a nehéz idôk ismertetésével. Dr. HAHN SÁNDOR,
Budapest Székesfôváros volt közegészségügyi és köztisztasági tanácsnoknak
a SZENT KORONA ÚTJA és SORSA c. könyve nem irodalmi mű. Nem
is annak szánta. Mint a magyar állam vagyon Hazaszállítási Missziójának
vezetôje tollát elejétôl végig az 1946-os évek elhallgatott tényeinek
tárgyilagos feltárása vezeti. Ez könyvének erôssége és titka. E munka
hiteles kútforrása annak az oknyomozó történelemnek, mely majdan kutatni
fogja, hogy a második világháború politikai, katonai, társadalmi és
gazdasági összeomlásának letargiájában tehetetlen nemzet hogyan kisérelte
meg a káoszból az ország ujjáépítésének fundamentumát újra megteremteni.
A
Magyar Nemzet Budapesten a Hôsök Terén a Milleniumi Emlékmű Pantheonjában
személyesítette meg azokat a kimagasló országépítô államférfiait,
akik egy évezreden át a Szentistváni Korona csodálatos varézséval
forrasztottak eggyé a Kárpat-Duna medence népeit. Ezt fejezi ki Debreceni
Szabó festôművész nagyszerü címoldal-kompozíciója is. E
köríves Pantheon közepében nyugossza örök álmát az a NÉVTELEN MAGYAR
HONVÉD, aki a nyilvesszôtô1 a legmodenebb rakétáig védte az ôsi földet
- mely bö1csôje volt annak az európai kultúrának, amit a környezô
antik műépítészeti alkotások között a szépművészeti és közlekedési
múzeumok, valamint egyéb történelmi és kultúrális intézmények meggyôzôen
szemléltetnek. A szerzô irja: Huszonöt
éven át nemzetünk szolgálatába vetett hitem adott erôt A SZENT
KORONA ÚTJA és SORSA könyv megírásához. Egy negyed évszázad kellett
ahhoz, hogy egykori személyes átéléseim, a dokumentáció és az adat
halmazából leülepedjen a tények történelmi valósága. Hiszem, hogy
a könyv tanulságul szolgál majd a nemzet vezetésére hivatott fiatal
magyar generaciónak, és örök megemlékezésül a világban szétszórt honfitársaimnak.
Öszinte hálám azoknak a névtelen és itt felsorolt munkatársaimnak,
kik az évtizedek folyamán egy-egy értékes mozaikkal járultak hozzá
Szent Istvan nemzete második világháborús tragédiája tárgyilagos és
korhű képének ábrázolásához. 1946
ôszén meghívást kaptam a németországi amerikai katonai kormányzat
(OMGUS) restitúciós osztályának vezetôjétô1, John H. Allen ezredestôl,
a diplomáciai fôtanácsadó, Robert D. Murphy hozzájárulásával, hogy
jelenjek meg Münchenben az Arcisstrasse 10 szám alatt, ahol az Art
Collecting Point székelt, a magyar Szent Korona azonosítására. Ez
a szervezet gyűjtötte össze az amerikai hadsereg kezére került műkincseket,
melyeket a németek elraboltak zsidó áldozataiktól. A két épületbôl
álló komplexum korábban a náci közigazgatás központja és Hitler fôhadiszállása
volt. Amikor megérkeztem a gombolyított szöges drótkerítéssel körülvett
épülettömbhöz, a bejáratnál katonai ôrség igazoltatott, majd felkísértek
az elsô emeletre, ahol az elôcsarnokban kellemes meglepetésemre az
Országos Szépművészeti Múzeum két remeke, Raphael "Eszterházy Madonnája"
és Giorgione "Férfiképmása" volt elhelyezve festôállványon. A
nagyteremben jobboldalt mindjárt szemembe öt1ött egy nagy, acélpántos
vasláda, Magyarország középcímerével. Középen volt egy fémlappal borított
asztal, körülötte egyenruhás amerikai fôtisztek és polgári ruhás személyek
álltak... A
Korona varázsa késztetett ennek a könyvnek a megírására, mely felöleli
sorsát SzáIasi Ferenc uralomjutásától, 1944 október 16-átó1, hazaszállításáig,
1978 januar 6-áig. Bôséges anyagot gyűjtöttem össze, jórészt a State
Department és a Pentagon felszabaditott dokumentumai egy reszébô1,
de igyekeztem személyi érintkezésbô1 és megfigyelésekbôl is rekonstruálni
annak a három és fé1 évtizednek az eseményeit, melyek a témámmal összefüggnek
és amelyekrôl még ma sem egészen teljesek az ismereteink. Ugy
érzem, hogy jó1 megalapozottan tárgyilagos és tanulságos könyvet adok
a magyar olvasó kezébe, gazdagon dokumentáltan és illusztráltan, történeti
kiegészítéssel. Minthogy a Korona szintén restitúciós tárgy volt,
még ha speciális státusszal is, külön fejezetben összefogóan foglalkozom
az elhurcolt magyar javak sorsával és a visszaszolgáltatási eljárások
nehézségeivel és drámai, végzetesnek mondható befejezéséve1... Hálás
köszönetemet fejezem ki a U.S. State Department-nek és a National
Archives-nak a felszabadított okmányokért és képekért, amelyek nagy
mértékben hozzájárultak munkám történeti értékéhez. © Universe Publishing Company info@erdelyonline.com Tel.(201) 567-4296 Fax.(201) 567-6488 |
     
|
| Lap
Teteje Web Design by CSG Consulting |